A sábát ajándékának megbecsülése

A sábát ajándékának megbecsülése A Hagahot Ashri (Bava Metzia, 2. fejezet) elmeséli egy férfi történetét, aki egy vödör ólmot vásárolt egy üzletben, hogy lezárja vele a háztetőjét. Ezután úgy döntött, hogy mégsem zárja le a háztetőt, ezért eladta a vödröt valaki másnak. Amikor a vevő elkezdte eltávolítani a tartalmát, észrevette, hogy a vödör valójában ezüsttel volt tele, és csupán egy kevés ólom fedte felül, hogy elrejtse a kincset. Úgy tűnik, hogy a vödör eredeti tulajdonosa arra használta, hogy elrejtse benne az ezüstjét. Az első férfi azt állította, hogy a vödör az ő tulajdona, mivel az adásvétel téves feltételezések alapján történt. Mivel nem tudta, mi volt valójában a vödörben, az adásvétel érvénytelen volt, és a vödör továbbra is az ő tulajdonában maradt. A vevő azonban azt válaszolta, hogy amint a tranzakció létrejött, az végleges volt, és az eladó nem léphetett vissza azután, hogy megtudta, mi volt a vödörben. Az ügy Rabbi Eliezer of Metz elé került, aki a vevő javára döntött, mondván, hogy megtarthatja a vödröt. A rabbi elmagyarázta, hogy az eladó valójában soha nem birtokolta a vödröt. Amikor először megvásárolta, azt hitte, hogy ólmot kap, holott valójában ezüstöt kapott. Aki nincs tisztában annak az értékével, amit megszerez, az jogilag nem szerzi meg azt. Így valójában soha nem birtokolta a vödröt, ezért az a személy, akinél jelenleg a vödör van, jogilag jogosult megtartani. A későbbi rabbik ezt az elvet a spiritualitásra is alkalmazták. Ha nem ismerjük fel annak valódi értékét, amink van, akkor valójában nincs is a birtokunkban. A sábát hatalmas spirituális erővel van átitatva, de ezt az erőt nem tudjuk „birtokolni”, hacsak nem ismerjük el az értékét. Ezért kötelességünk emlékeztetni magunkat arra, hogy ez a nap mennyire különleges, jelentős és szent, és ha ezt már értékeljük, akkor learathatjuk mindazokat a felbecsülhetetlen előnyöket, amelyeket a sábát kínál. A Midrás (Pesikta Rabbati 14) elmeséli egy zsidó történetét, aki nehéz időkbe került, és kénytelen volt eladni keményen dolgozó tehenét. Az állatot egy nem zsidó férfi vásárolta meg, aki azonnal használni kezdte a tehenet földjei felszántására, és nagyon elégedett volt vele. Amikor azonban elérkezett a sábát, a tehén nem volt hajlandó dolgozni. Még azután sem mozdult, hogy új tulajdonosa többször megverte. A nem zsidó visszarohant az előző tulajdonoshoz, és követelte, hogy az adásvételt semmisítsék meg. A zsidó odament a tehénhez, és súgott valamit a fülébe. A tehén azonnal elkezdett szántani. Az új tulajdonos követelte, hogy a zsidó magyarázza el neki, mit mondott a tehénnek. A zsidó azt mondta: „Elmagyaráztam neki, hogy bár amíg az én tulajdonomban volt, nem tudott dolgozni sábátkor, most azonban egy nem zsidó tulajdonában van, ezért megengedett számára, hogy sábátkor szántson.” A nem zsidó ezt gondolta magában: „Ha erre az állatra hatással volt zsidó tulajdonosa, és felismerte, hogy nem dolgozhat sábátkor, akkor bizonyára én is, akit az isteni képmásban teremtettek, és aki képes gondolkodni és megérteni, képes vagyok felismerni Teremtőmet és kapcsolatot teremteni Vele.” Betért a zsidóságba, Tórát tanult, és Izrael egyik bölcse lett. Rabbi Yohanan ben Torta néven ismerték, mivel a תורתא szó jelentése: „tehén”. A Tízparancsolat negyedik parancsolata, amely a sábátról szól, arra utasít, hogy tilos megengedni, hogy háznépünk tagjai vagy állataink dolgozzanak sábátkor: לא תעשה כל מלאכה אתה ובנך ובתך ועבדך ואמתך ובהמתך... Rav Tzadok Ha’kohen a Tzidkat Ha’tzaddik című művében elmagyarázza, hogy az ember szentsége kiterjed a tulajdonára is. A történetben szereplő férfi olyan magas szintű jámborságot és kedusát ért el, hogy állata ösztönösen megértette: nem dolgozhat sábátkor. Pontosabban: olyan éles felismerése volt a sábát spirituális természetéről, hogy állata érzékelte ezt a tulajdonságot, és nem tudott dolgozni. Életünkben minden, beleértve anyagi javainkat is, kapcsolatban áll lelkünkkel, ezért spirituális tudatosságunk közvetlenül hat rá. Ez minden bizonnyal igaz – és még inkább igaz – házastársunkra és gyermekeinkre. Minél inkább fejlesztjük spirituális érzékenységünket, annál nagyobb hatással vagyunk családunkra. Ha valakinek a sábáttartásának minősége hatással lehet állataira, akkor csak elképzelhetjük, milyen hatással lehet családtagjaira. A férfi tehenére nem azért volt hatással, mert órákon és előadásokon vett részt, hanem tulajdonosa mély spirituális tudatosságának természetes következményeként, amely egész háznépére és minden tulajdonára hatással van. Ha érzékenyek vagyunk a sábát kedusájára, természetes módon hatással leszünk családunkra, anélkül is, hogy bármit mondanunk kellene. Erre a fogalomra utal Yeshayahu próféta egy híres paszukban, Sefer Yeshayahu legeleje felé: ידע שור קונהו וחמור אבוס בעליו, ישראל לא ידע, עמי לא התבונן. „Az ökör ismeri gazdáját, a szamár pedig gazdája jászlát; Izrael nem ismerte meg, népem nem értette meg.” A Hid”a és a Maharam Shif elmagyarázzák, hogy ez a paszuk azt jelenti: az igaz emberek hatással vannak állataikra, például teheneikre és szamaraikra (a Midrás elmondja, hogy Rav Pinhas Ben Yair szamara nem volt hajlandó olyan terményt enni, amelyből nem adták le a tizedet), Beneh Yisrael azonban hűtlenek voltak Hashemhez, és nem volt rájuk hatással a körülöttük lévő kedusá. Yeshayahu szerint ennek az az oka, hogy עמי לא התבונן – a nép nem elmélkedett a micvot felbecsülhetetlen értékén, és nem gondolta át azt. Mivel nem ismerték fel a micvot értékét, nem voltak rájuk hatással. Sefer Melachim I elején azt olvassuk, hogy amikor David Ha’melech megöregedett, a ruházat nem tartotta melegen. A bölcsek elmagyarázzák, hogy ez egy sok évvel korábban történt esemény következménye volt, amikor David letépett egy darab anyagot Shaul ruhájáról. Mivel David nem tanúsított megfelelő tiszteletet a ruházat iránt, ruhái nem hatottak rá úgy, ahogyan rendes körülmények között hatottak volna. Amikor nem becsülünk meg megfelelően valamit, az nem tud hatással lenni ránk. Ugyanez igaz a sábátra is. Meg kell értenünk, értékelnünk és tisztelnünk kell a sábát különleges értékét, páratlan spirituális erejét és azt a hatást, amelyet gyakorolhat. Ahogyan Hashem a sábátról azt mondta Mosének: מתנה טובה יש לי בבית גנזי – a sábát különleges ajándék, amelyet kincstárában őrzött, és amelyet minden péntek délután eljuttat a küszöbünkre. Ha felismerjük ennek a különleges ajándéknak a felbecsülhetetlen értékét, akkor mélyreható hatással lesz ránk és családunkra.